A nyakék nyomában 6. fejezet

Egy Zombienál két fejjel magasabb, végtelenül hosszú, fehér hajú férfi termett előttük a fénylő homokból. Szeme írisze az éjfekete és sötétlila kavarodásától vibrált, szúrós tekintetet kölcsönözve számára. Mellkasa meztelenül csillogott a köré gyűlő homályosságban, azonban nyakát rengeteg arany ékszer díszítette, vörös rubinokkal ötvözve. Fekete, selyemkönnyű nadrágot viselt, lábszárát pedig aranyvért díszítette. Bár a lába alig látszott, térdétől egyre halványodott, így is jól láthatóak voltak meztelen lábfeje hosszú karmai. Végtelen mennyiségű aranykarkötőkkel borított kezén is hasonlóan éles körmök meredeztek. Sápadt, mégis kreolos bőrében lila sávos fények keringtek, hegyes fülében pedig már megszokottan rengeteg arany ékszer díszelgett. 

- Ó, csak nem? – húzta gúnyos vigyorra szép vonalú száját, melyből így kivillantak az éles fogai is – Szüksége van rám a híres Ikinának? – borult el az írisze a fekete színével, így démonian sötét tekintettel bámult a sámánra.

- Ikina? – nézett oldalra a lány – Neked még is hány neved van még? – tette karba a kezét.

- Most nem ez a lényeg – legyintett Zombie farkasszemet nézve a dzsinnel. 

- Még a pribékjeidet is megtisztelhetem a jelenlétemmel? Fantasztikus – csettintett a nyelvével unalmában Naqs.

- Na, ide figyelj, nem vagyok a pribékje – fenyegette mutatóujját feltartva Nonna a dzsinnt – Inkább örülj, hogy kiengedett!

- Miknek nem vagyok fültanúja? – nézett kíváncsian a lányra a dzsinn, szemét most a lila fény borította el.

- Nonna, hagyd ezt abba! – vonta maga mögé a lányt Gale. 

„Pedig igaza van” – hallotta Rhune hangját a fejében.

„Attól még nem jutunk ezzel előrébb”

- Igazad van, tényleg szívességért fordulok hozzád – felelt a kérdésre Zombie. Tudta, hogy a dzsinnekkel másképp folyik egy társalgás. Azok a lények sosem címzik a szavaikat egyértelműen a velük beszélőknek és költőinek ható kérdéseket tehetnek fel, de ezekre választ is várnak általában, különben nem jön létre alku.

- Nos, minden halandó tudja már a kezdetektől, hogy van varázsszó, esetünkben az a név, amit adnak nekünk – nézelődött a vitrinsorokon a dzsinn, szemébe visszatért a feketeség.

- Nem véletlenül vagy te az ezernevű – mosolyodott el Zombie – Naqsnak neveztelek el, mert ez azt jelenti hiány. Az eredeti neved hiányára utalva – egészítette ki az információt a sámán, mert már régi motorosként tudta, ezt sem árthat elmondani. A dzsinnek még véletlenül sem szenilitásuk miatt, csupán biztonságból követelik az e féle feleslegesnek tűnő információkat. 

- Mi célból kerültem mégis erre a szeméttelepre? – tekintett körbe Naqs a lakáson.

- El szeretnék jutni a Naeris körhöz. Szükségem lenne a segítségedre ehhez – pillantott félre kelletlenül Zombie.

- Miből gondolja azt egy közönséges földi lény, hogy segítenék neki? – ült le törökülésben a homokra Naqs, szemét lehunyta és két öklét mellkasa előtt összeérintette.

- Mert más választásod úgy sincs – vigyorodott el halványan a sámán.

- Na, ide figyelj, sámán – ragadta meg Galet a torkánál a dzsinn és térdre rántotta, hogy az izzó lila tekintetét belefúrhassa az övébe. Gale megdöbbent a közvetlenre vett stílustól, soha nem tapasztalta, hogy egy dzsinn ilyen személyesen beszéljen egy földihez, pláne hogy még fenyegesse is.

- Gale! – lépett előrébb Nonna, de a fiú hátranyúlt. Kezével nyugalomra intette a lányt, az pedig engedelmeskedett, de továbbra is feszülten nézte a két férfit.

„Ha ezt még egyszer megcsinálja, kiharapom azt az igéző szép szemét” – lépett vissza morogva Rhune is.

- Mit kérsz, cserébe a segítségért? – tért a lényegre Zombie – A szabadon eresztésed kivételével, ugyanis arra nem vagyok képes, mivel…

- Mivel nem te csináltad az egész kódot, hanem csak a felét, jól tudom – mordult fel Naqs úgy, hogy az egész nappali visszhangzott tőle. 

- Bizony és a legnagyobb istened kódja véd a szabadságtól, amit csak is a drága varázslódnak köszönhetsz – fejtette le a dzsinn mardosó karmait a nyaka körül Zombie.

 - Az nem az én istenem – emelte fel a hangját Naqs – Az istenek felettem nem állnak.

- Akkor? Mit akarsz?

- Gondolod, hogy egy ilyen szánalmas helyzetben beérném akármivel is, bőven elég, ha jókedvem származik abból, hogy keresztbe tehetek egy ilyen kis pondrónak.

- Rendben – sóhajtott Gale – Akkor nem mondom meg Frejjának, hogy mennyire a segítségére voltál, a számomra tett szolgálatoddal. Pedig egy ilyen hatalmas isten képes egy másik isten korlátait áttörni – vigyorodott el ismételten gúnyosan a sámán, figyelmen kívül hagyva Nonna döbbent arcát.

- Még is miért higgyek neked? Semmi hasznod abból, ha szabadon engedsz – hunyorított a férfira Naqs, mintha csak valami gusztustalan foltra figyelt volna fel egy fehér abroszon.

- Ez szerintem egyértelmű, ha szabadságot kapsz, az adósom leszel.

- Még így sem hiszem, hogy Freja üzletelt volna veled.

- Akkor ez mi? – mutatott fel egy hattyú tollat, amit még Freja távozása után vett fel a földről. A dzsinn pupillája kitágult, a lila szín pedig még élesebben kavargott benne.

- Ez…

- Ismerős az illat? – mosolygott Gale, tudta, hogy megnyerte a meccset, már csak a végszóra kellett várnia.

- Ez valóban a szerelem isten illata – szorította össze az öklét Naqs.

- Bizony – húzódott szélesebbre a mosoly a férfi száján, tenyerében tartott toll szép lassan átváltozott egy szőke hajtinccsé, mivel a varázslat már lassan eloszlott belőle – Számítottam a kiváló szaglásodra – kacsintott komiszul a sámán. Naqs egy pillanatig még kémlelte a hajtincset, majd az írisze ismét visszaváltott a nyugodt feketeségbe. 

- Rendben van, túl jól kiismertél, sámán. De ha megtudom, hogy átvertél, azt nagyon megjárod – tekintett fel az előtte álló szemébe – Fogsz te még hozzám jönni segítséget kuncsorogni – viszonozta a lenéző ábrázatot. 

„Úgy festetek, mint két homokozó kisgyerek, akik azon vitatkoznak, kinek nagyobb a vára” – bámult a férfiakra unottan a farkaskutya.

„Rhune, te vigyázz a házra, míg haza nem érünk! Remélem nem tart soká”

„Aha, szóval ismét lealacsonyítasz a házőrzők szintjére, ezt megjegyzem” 

„Tudod, hogy értem” – forgatta a szemét Zombie.

- Tehát, teljesíted, amit kérek?

- Fogd ezt! – hajított egy üveggolyót a sámán felé, ami csodával hatályos módon az előbb a homokból emelkedett ki – Ezzel hazajutsz majd – Tette ismét a mellkasa elé a két öklét Naqs, majd a homlokán megelevenedett egy harmadik szem, amelybe ha belenéztek, világok váltakoztak – Most nézzetek ide!

- Mi ez egyáltalán? – nézett gyanúsan a dzsinnre Gale.

- Úgy funkcionál, mint a szemem – vigyorgott még utoljára Naqs, mielőtt Zombie és Nonna eltűntek volna.

„Hát ez remek… Akkor még negyed óráig itt fogsz dekkolni?” – morgott a dzsinn felé Rhune, majd felugrott a kanapéra és lenyomta a távkapcsolót.

„Nagyon úgy néz ki” – nyitotta ki fél szemét a dzsinn – „Ha már itt tartunk, legalább ehetek valami hozzám méltót is végre” – lépkedett hangtalanul a konyha felé.

„Csak a szarvashúshoz ne nyúlj, azt nem adom!”