Nonna zihálva tért magához Zombie otthonának parkettáján. Rémes érzés volt megfagyni, majd még apró darabokra is törni, rémületében még kiáltani is elfelejtett.
A többiek hasonlóan a padlón értek földet, most látta materializálódásukat. A jégből olvadt vízcseppek kicsordultak a parketta rései közül, majd egyre keményebbé fagytak és a növekvő jég szoborrá formálódott.
- Döbbenetes – motyogta kikerekedett szemekkel, ahogy feltápászkodott.
- Sose unom meg, hogy az erőm ilyen hatást vált ki a halandókból. – Nonna maga mögül hallotta Loki hangját, megfordult, majd az istennel került szembe, aki már komótosan elhelyezkedett a nappali karosszékében.
Miután mindenki épségben kibontakozott a szobrokból, Szkádi a hűtőt támadta meg, Vatacumi leheveredett Nonna mellé a kanapéra, Szigün pedig Loki mellett a karosszék karfáján foglalta el tisztes helyét.
„Szkádi, passzold ide a sültet!” – sietett a konyhába Rhune.
- Tetszik ez a kutya – nevetett a vadászisten, miközben puszta kezében tartva majszolt egy darab sülthúst.
- Szóval – köszörülte meg torkát Zombie, mire minden szempár rászegeződött – Loki... Gondolom te is tudsz Freja nyakékének szaftos kis történetéről.
- Á, a Brising nyakéket keresitek? – Loki hahotázásban tört ki – Elég nehéz lesz megtalálnotok.
Zombie egy pillanatra kizökkent a hatalmas sámán szerepéből, mikor meglátta, hogy Vatacumi valamit Nonna fülébe súgott, mire a boszorkány kuncogni kezdett. Gale szemei megvillantak, valamilyen fény áradt belőlük, de csak egészen egy pillanatra. Annyi ideig viszont tartott, hogy Vatacumi felkapja fejét. Nonna kapkodta fejét kettejük közt, valami nagyon idegen érzés kerítette hatalmába, mint mikor két isten egymással verseng. A sárkányisten meglepetten meredt a haragos kék szemekbe, majd halványan elmosolyodott és meghajtotta fejét.
Nonna fülébe csak egy pillanatra, de behatolt az a telepatikus üzenet, amit Zombie felé küldött. A boszorkány egy ideje észrevette, hogy már a többi üzenetet is képes észlelni, nem csak azokat, amelyeket közvetlen neki szántak.
„Nem lopom el, sámán” – hallotta Vatacumi hangját, szinte már fülében érezte annak kuncogását. Arca elvörösödött, s felpattant ültéből. Haragos lett.
„Én nem egy tárgy vagyok!” – rivallott rá a két férfira, akik megszeppenve kapták el tekintetüket egymásról.
- Aranyos – vigyorgott Loki, egész idáig jót szórakozott a jeleneten.
Még Szkádi is izgatottan majszolta a sülthúst, akár a popcornt a moziban. Nonna elszégyellte magát és lehajtott fejjel ült le Ikina mellé.
- Nos – kezdett bele komisz mosolya kíséretében a germán isten – Az eredeti Brising nyakék már nagyon régen elbitorlás alá került – pillantott össze a két istennővel két oldalán. Ha jobban belegondolt még élvezte is a szituációt, most pontosan olyan hatalmasnak érezte magát, akár Odin a trónján – Szerintem hallottatok arról a történetről, amikor Freja helyett Tort öltöztettük be és küldtük Trümhöz – birizgálta meg rövidebb szakállát, fülében pedig megcsillant arany fülkarikája.
„Sose értettem, hogy nem volt képes különbséget tenni... Vagy az óriások tényleg ennyire markánsak?” – kérdezte Rhune, szája tömve volt a sülttel.
A három germán nevetésben tört ki.
- Gondolom sose találkoztál Torral – vigyorodott el Loki, miközben futva Zombirea pillantott.
- Tor egyszer látogatott meg engem, de akkor Rhune még nem szolgált az oldalamon – felelt nyersen.
- Mutasd csak meg neki – intett kezével és hangos nevetésben dőlt hátra a karosszékben térdén támaszkodva. Nonna valahogy így képzelte el a viking harcosokat, amint épp lakomában ittak és mulattak.
Zombie elővette a kürtöt, mely nem csak megidézni volt képes isteneket, hanem meg is mutatta őket az aktuális tartózkodási helyükön. Belekoncentrálta erejét ez egyik kőbe, így a kürt végéből egy füstszerű kép áramlott ki, majd ki is élesedett.
„Jobb, mint a plazma TV” – lihegte a farkaskutya.
A képen egy hosszú, szőkehajú fiút pillantottak meg. Ha ember lett volna, nem látszott volna többnek tizennyolcnál. Arca gyönyörű volt, de nem olyan, mint Lokié vagy Makvilé, sokkal lágyabb vonásai már-már tényleg nőnek engedték láttatni.
Nonna elképedt, hihetetlennek találta, hogy egy ilyen lágy és gyönyörű fiú legyen Tor, a hatalmas mennydörgő isten, Odin fia.
Zombie megforgatta szemeit, ahogy épp az rajzolódott ki, hogy Tor feleségével lézeng és bort iszik. Gyorsan el is tette a kürtöt és előrekönyökölt két térdére.
- Tehát Trümnél van Freja igazi nyakéke? – kérdezett rá az igazságra.
- Így van – bólintott Loki.
- Ha ezt tudtam volna, már rég nem ott lenne – csámcsogta Szkádi.
- Sose találtuk meg – legyintett Loki – Az a rohadt óriás úgy eltűnt, mintha a köd nyelte volna el.
- Valaki elbűvölte, hogy ne találjanak rá – horkantott Szkádi.
- És van ötleted, hogy hogyan találhatnánk meg? – kérdezte Nonna, kezdte zavarni, hogy mindenki csak trécsel és semmi sem történik. Loki vetett rá egy elismerő szempillantást, talán rokonlelket talált a lányban, maga sem szerette a logikátlan össze-vissza fecsegést.
- Egy óriást csakis egy másik óriás tud fellelni – mondta rejtélyesen.
- Egy másik óriás... – tűnődött Szkádi, miközben elővette térképét – De mégis hol találunk olyan óriást, akiből kicsikarhatunk ekkora szívességet?
- Nekem van egy ötletem – villantotta meg hófehér fogait Loki.
- És te meg mégis miért segítenél ennél többet nekünk? – ráncolta homlokát Gale.
- Ugyan-ugyan – hunyta le szemét a verbális pofon következtében az istenség.
- Loki nem olyan, mint a többi isten – szólalt meg Szigün most először, amióta a szobában tartózkodtak – Ha segíteni akar, nem feltétlenül vágyik cserébe semmire.
- Az egyetlen dolog, amit szeretnék, az nyugalom. És ha ezzel végre elérem, hogy ne háborogjon az a sok szentfazék odaát, akkor megteszek ennyit érte – biccentette oldalra fejét, szarvas sisakja csak úgy csillogott a félhomályban.
Az összegyűlt társaság megállapodott, hogy másnap útjukat veszik az ominózus óriás irányába, aki esetleg hajlandó lesz segítségükre lenni.
Mivel mind kihasználták erejüket és már a nap is a végéhez közelített, az istenek egyöntetűen arra szavaztak, hogy Zombie otthona lesz a főhadiszállás, ott fognak portyázni. Nos, a portyázás a kanapén alvásban csúcsosodott ki, Szkádi és Rjudzsin egymáshoz bújva szenderedett el, miután a sok külön töltött idő alatt felhalmozott élményt mesélték egymásnak. Loki ülve hunyta álomra a szemét, továbbra is a karosszékben, Szigün pedig előtte, az isten térdére hajtva fejét.
Nonna kissé kellemetlennek érezte a szituációt, körülöttük mindenki egymáshoz simulva aludta az igazak álmát, ő meg csak kínosan pislogott Ikina irányába, aki még ekkor is egy hatalmas kódexet bújt. Halkan felsóhajtva elnyúlt a vastag perzsaszőnyegen egy maga mellé teleportált párnával. „Hülyeség... Hogy jut ilyesmi eszembe?!”
Ekkor Rhune loholt a szobába, a lány lábánál telepedett le, kedvenc takarójával. A boszorkány kérdőn emelte meg egyik szemöldökét.
„Mi az? Évek óta egy piszsibuli volt az álmom” – sandította le fejét a földön.
- Csak amióta a Bajos Csajokat láttad a TV-ben – forgatta a fejét Ikina.
- Miket nem néz a kutyád – kuncogott Nonna és lehajtotta fejét a párnára.
Zombie még nézte egy darabig az édesen alvó lányt, szemei megint olyan különösen világítottak egy apró pillanat töredékéig.
Másnap Nonna hajnal tájékán feleszmélt, Zombie az ablakban aludt, ki volt ott is alakítva egy puha ülőrész a párkányra, így nem okozott kellemetlenséget ott aludni. Kezében félig nyitva tartott egy másik könyvet, maga mellett pedig még vagy öt másik hevert. A boszorkány elképedve meredt rá, bele se mert gondolni, vajon meddig maradt ébren a férfi.
Lassan felkelt és közelsétált a sámánhoz. Ujjaival belesimított a hosszú fonatokba, a most lágynak tűnő vonásokat fürkészte macska tekintetével. Zombie ajkai enyhén szétnyíltak álmában, hosszú szempillái árnyékot vetettek szeme alatt bőrére. Nonna igazságtalannak tartotta, hogy valaki ilyen gyönyörű legyen, már-már felmerült benne, hogy a férfi nem is halandó, mintha egy isten lett volna.
Gale megmoccant, a haját birizgáló ujjak érzetére megrebbentek pillái és kinyitotta kék szemeit. Nonna elkapta kezét, bár már mindegy volt, Ikina rajtakapta.
- Nem szép dolog alvó embereket zaklatni – kanyarodott mosolyra szája és megsimogatta a boszorkány karját, aki két lába közt állt.
Nonna egy pillanatra megszédült, talán még soha nem érezte így magát senki közelében sem. Tekintetét összefonta Zombieéval, vágyakozás volt mindkettejük szemében.
Egy köhögés térítette ki őket kis világukból, és ahogy a boszorkány megfordult, Szkádi és Vatacumi valója tárult eléjük.
- Milyen édesek – dalolta a vadász istennő – Mi is lehetnénk ilyenek – tette karba kezét, a sárkányistenre bámulva.
- Csak az a baj, hogy mi nem vagyunk ilyen ártatlanok – nyúlt Szkádi álla alá kaján vigyorral a képén, majd nemes egyszerűséggel megcsókolta.
Nonna szava is elállt, sok száz éve alatt még sose látott valakit ilyen faragatlanul csókot lopni, már csak az tette volna fel az i-re a pontot, ha még unottan el is ásítja magát.
Szkádi viszont unott arckifejezéssel meredt a sárkány után, ajka eközben elengedett egy halvány mosolyt.
- Ha mindenki felkelt, akkor meg kéne beszélnünk a továbbiakat – kezdte Loki, megnyújtóztatva tagjait.
Loki részletesen elmondott mindent, amit tudott. Afrika egy eldugott részén élt egy varázsló, Mamba. Ő képes volt kapcsolatot teremteni a legősibb istenekkel, akik egy kaput őriztek. A kapu a lelkek kapujaként is ismert a halandók mondavilágában, de nem csak számukra bírt nagy hatalommal.
Bárki, aki a kapun átlép, olyan dimenziókba juthat el, amikbe csak szeretne. Ez kapóra jött nekik, hiszen az egyik síkon volt elzárva Atlasz, aki a végtelen csillagos anyag súlyát tartotta vállán, amiről a halandók úgy gondolták, hogy az egész égbolt. Ha segítenek Atlasznak, s kiszabadítják, viszonzásul megkérhetik arra, hogy vezesse el őket testvéréhez, Trümhöz.
Minden alaposan el lett tervezve, mégis mi sülhet el balul? – gondolták magukban.
Loki lassan megreggelizett, s komótosan nyújtózkodott, majd miután mindannyian elkészültek (ami azt jelentette, hogy Nonna lefürdött és átöltözött a magára varázsolt holmikba, Zombie pedig regenerálta magát és megfürdött), elvégezte a szó szerint vérfagyasztó teleportáló varázslatát, s megérkeztek Afrika homokkal fedett, forró térségére.
Nonna bizonytalanul kémlelt körbe a tikkasztó melegtől vibráló levegőben. A szavannán megült a forróság, az a pár fa is csak leheletnyi árnyékot ajándékozhatott nekik.
A germán isteneknek láthatóan meg se kottyant a forróság, pedig a szőrmék és páncélok alatt egy halandó már régen gutaütést kapott volna. Az istenek bőre azonban fagyos, s kemény volt, akár a jég, jó hűvösen tartva magukat.
A megtévesztés istene határozottan elindult egy irányba. Hatalmas fűvel borított síkságon vágtak át, szinte ki se látszottak a növényzetből. Több órán át gyalogoltak, a boszorkány már-már azt gondolta, Loki nem is igazodik ki ebben a sűrűségben. Viszont hamar rá kellett jönnie, hogy ennyi növény biztosan nincs az egész világon sem, s a hatalmas rengeteg el van valamilyen varázslattal bűvölve.
Az isten néhol elfordult balra, majd jobbra, egy jelet keresett. Nem kellett sokat várniuk, s a jel megelevenedett. Loki ráállt a valószínűleg állatvérrel rajzolt rúnakörre, majd ennyit mondott:
- Kövessetek, ez lesz az. – Azzal köddé is vált.
Sorban követték őt, legelsőnek Szkádi ment, miután Vatacumi udvariasan maga elé engedte. Őket követte Nonna, legvégül Zombie, nyomában Rhunenal.
Elképesztő látvány tárult szemük elé. Egy hatalmas város, színesebbnél színesebb kendőkkel díszített házakkal, mindegyik előtt tökök és kifeszített szárított húsok sorakoztak. Középen lehetett a vásár, rengeteg gyümölccsel és halakkal, természetes, hiszen ezeket lehetett ritkábban fellelni.
Ami Zombienak feltűnt, hogy az egész terület határán összesen négy nagyobb sziklarakás helyezkedett el, minden égtájnak megfelelően. A hegyek mindegyikén magas és karcsú nők álltak, kezükben pipával. Ajkukból füst úszott a levegőbe, szájuk mozgott. Beszéltek egymással a füstön keresztül.
Nonna is megszemlélte magának ezeket az alakokat. Izmos és kecses alkatú nők voltak, biztos volt benne, hogy valamilyen harcosok lehettek.
- Meg kell keresnünk Mambát – törte meg a bámészkodó csendet Loki. Ekkor a törzs közepén hatalmas tüzet pillantottak meg, mely körül furcsa, kígyóéhoz hasonlatos tekergő táncot járt egy csontsovány ember. Loki megiramodott felé.
„Azt hiszem, megtalálta. De miért tekereg így ez az ember?” – morogta döbbenten Rhune.
„Nekem tetszik” – felelte Szigün ármányos mosollyal vékony ajkán.
A táncoló alak elmormolta idéző varázslatát, torkából rezgő hangokat hallatott, végül valamilyen port szórt a lángokba, melynek hatására hatalmasat villámlott és szikrázott a tűz.
A törzs népe általában ekkor kezdte volna meg ünneplését, ehelyett dermedten meredtek a hívatlan vendégekre.
A sovány, fekete bőrén színes rúnákkal kifestett férfi megfordult, majd markáns arcára komisz vigyor ült ki.
- Aszgardi Loki – köszöntötte az istent – Régen láttalak, volt szerencsém megálmodni érkezésedet.
- Örömmel hallom, hogy annyira talán mégsem vagyunk hívatlanok – bólintott tiszteletét kifejezve Loki.
Mamba népéhez fordult, s saját nyelvükön szólt hozzájuk. A tömeg üdvrivalgásban tört ki, s megkezdték az ünneplést, talán még boldogabban, mint az normális lenne.
- Mit mondott nekik? – suttogta Nonna Zombienak.
- Azt, hogy ez a fesztivál különösen örvendetes, mivel istenek látogatták meg a népet – felelte a sámán, akit láthatóan egyáltalán nem erőltetett meg, hogy afrikai törzsek igen bonyolult nyelvét értelmezze.
- Már meg se lepődöm – csóválta fejét a boszorkány.
A varázsló intett feléjük, hogy kövessék sátrába, mely egészen a kisváros határán állt. A messzeségben magasodó női alakok szemei világítva fürkészték a kisebb társaságot, füstjük továbbra is gomolygott orrukon és lassan mozgó ajkaikon keresztül. Nonna macskaszeme megvillant, ahogy őket szemlélte, lassan kirajzolódtak a levegőbe távozó rúnék helyei, s a füstön keresztül egy egész hálót szőttek a város köré. Tehát egy hatalmas pajzson munkálkodtak szüntelenül. A lány éppen azt számolta, vajon mennyi energia szükségeltetik egy ekkora mező fenntartásához, mikor észrevette, az egyik női alak helyet cserélt egy újonnan érkezővel.
- Minden napszak fordulójakor váltás van – duruzsolta fülére Zombie, akit lenyűgözött, hogy boszorkány társa milyen hamar észrevette az energiamezőt.
- Nem csoda, hogy ennyire vékonyak – morogta az orra alatt – Szálkásak, de vékonyak – tette hozzá.
- Nekem nem ez a zsánerem – kacsintott rá a sámán, amitől nyomban egy árnyalatot vörösödött.
Mikor végre elértek a sátorba, ahogy beléptek a nem túl méretesnek tűnő sátor belseje hatalmas termet rejtett.
Mamba nekikezdett előkészíteni a szertartást, amiről láthatóan csak Loki és Zombie tudták, mi is lesz igazából. Ismeretlen füveket szórt a terem közepén gyújtott tűzre. A tűz körül márványnak ható oszlopok álltak, a varázsló megkérte a csapat minden tagját, hogy álljanak egy-egy oszlop alá. A tűz kéken kezdett lobogni, miután még valamit rádobott, aminek pézsma illata lebegte be a helységet. A vékony ember ezután kék jeleket festett testére, ahogy Zombie tolmácsolta nekik, ezeket védelem miatt festette magára. A tűz egyre terebélyesebb lett, majd egy hatalmas tükörhöz hasonló tárgy elevenedett meg benne. Mamba saját nyelvén torkából mély rezgő hangokat hallatva táncolni kezdett a tűz körül. Mikor a szeánsz végére ért, a lángnyelvekből két alak lépett elő. Nonnának tátva maradt a szája. Olvasott régi afrikai istenekről szóló könyveket, de sose gondolta volna, még a maga párszász évével sem, hogy valaha találkozni fog egyikükkel is. A két férfialak szakasztott mása volt egymásnak, azzal az eltéréssel, hogy míg az egyikük kakaó barna bőrű, a másikuk hófehéren világító bőrű képében mutatkozott. Mindkettő hatalmas aranyékszereket viselt, a fehér férfin rubin vörös berakású hatalmas nyakék , a fekete férfin pedig zafír kék kőberakású fejdísz világította be a félárnyékot. Mindkét alakon fényes selyemhez hasonlítható ruha volt körbetekerve, hasonlítottak a görög, vagy római szobrokra, ahol ünnepi tógát viseltek a megelevenedett hősök. Vékony termetük, hosszú kecses végtagjaik és szálkás felsőtestük pedig tényleg szobor képében elevenítette meg őket, legalább három méteres magasságukról nem is beszélve. A kakaó barna bőrű férfi ékköveihez hasonló színűre lakkozott körmű ujjával intett Mambának.
.gif)
.webp)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése