A két fél egyszerre fordult meg és döbbenten találták szembe magukat egy Aranysárkánnyal. Sok lény külseje keveredett még benne, tekintve a hatalmas szarvakat és lábai is inkább valamilyen vadmacskáéhoz hasonlítottak.
- Hát ez remek, látom Marduk átengedte a kis háziállatát egy időre a drága rokonának. Ezek szerint viszont a két istennő nem tartózkodik itt jelenleg.
„Háziállat? Ezt mondd még egyszer és kikaparom azt a szép kék szemed” – hallották a felbőszült lény hangját.
„Most mit van úgy oda? Tényleg háziállat, vagy nem?”
- Az igazat megvallva egykoron isten volt, de Marduk tett vele valamit, és véglegesen ebben a formájában ragadt.
- Honnan tudsz ilyen bensőséges dolgokat? – csóválta meg a fejét Nonna hitetlenkedve.
- Maradjunk annyiban, hogy egyszer-kétszer összefutottam már azzal a kettővel.
„Mi járatban, sámán? Csak nem rossz fát tettünk a tűzre? Vagy úgy volt, hogy a két istennő a kedélyébe fogadott volna a mai nap? Sajnos, valamiért sürgősen távozniuk kellett.”
- Kedélyükbe? Mi az, ilyen munkát is végzel? – döbbent meg a lány Gale mellett.
- Dehogy is! Ez csak az ő képzeletük, hogy egy sámán az önnön jóérzésükre használatos –tiltakozott Zombie – És nem, semmi rosszat nem követtünk el, Ninazu. Vagy hívjalak inkább úgy ahogy az új főnököd, Musussu?
A sárkány összehúzta ezüst szemeit. Tűnődve merengett az alatta állókra. Zombie farkas szemet nézett vele, de fogalma sem volt, mi tévő legyen, nem számított egy sárkány istenre. Gólemekre, és az istennők minden egyéb óriási vagy halálos élő fegyverére felkészült, de erre nem. A következő pillanatban viszont az arany sárkány felkapta tekintetét, megrezzent egész testében, amit az előtte állók tökéletesen éreztek is.
„Valami közelít, és láthatóan megrémítette” – lépett telepatikus kapcsolatba Nonnával.
„És ennek most örülnünk kéne? Ha ez a lény fél, akkor mi kezdhetjük is ásni a sírunkat” – förmedt rá Nonna, szemeiben a pupilla szűkülni kezdett és egy macskáéhoz hasonló fújó hangot hallatott.
„Ezt még nem láttam tőled, pedig eddig is féltél már” – bámult a mellette állóra Gale.
- Nem én csinálom! – látta a boszorkány kétségbe esett pillantását.
- Persze, hogy nem. Ez ösztönből jön, Cicám – jött egy hang maguk mögül. A hatalmas kapu elhomályosult és annak közvetlen vonalán, a két világ határán egy férfi állt meg. Éjfekete hajában ezüst tincsek csillogtak, bal szeme türkiz színben, míg a jobb tengerkékbe burkolózva kémlelte a társaságot. Nonna csak meresztette a macskaszemeit, a férfi meglehetősen szokatlanul öltözködött. Ázsiai istenség lehetett, ahogy azt a meztelen felsőtestét éppen fedő, kibontva kabátként hordott haori mutatta. A férfi kimonó felső részén sárkány motívumok kígyóztak, hullámokkal kísérve. Alul egy bőrnadrág volt rajta, két oldalt fonatot fűztek belé, egyik combján pedig szintén sárkánymintával. Oldalán Zombie egy tachit vélt felfedezni, a leghosszabb japán kardok egyikét. Nyakában pedig az általuk keresett nyakékhez hasonlatosan három sor rózsakvarc díszelgett, bár ez a nyakék sokkal egyszerűbb volt a többinél, nem a díszesség, hanem a praktika volt a lényeg, akár egy szamurájnál.
- Ki a fene ez? – fújt megint Nonna, fogai már teljesen átalakultak éles kis macskaagyarakká.
- Vatacumi? – vizslatta döbbenten Zombie a japán istent. Amaz csak tréfás mosollyal viszonozta a kontaktust.
- Ugyan már, Ikina, még mindig a hivatalos nevemen hívsz? Azt hittem barátok vagyunk – sóhajtott meglehetősen jó színészi tehetséggel.
- Rjudzsin – suttogta a másik férfi – Mit akarsz itt? Azt hiszem egy sárkány is elég ide – förmedt a japán istenre.
- Nem igazán tetszik a hangnem, pláne, hogy a drága alfeleteken próbálnék segíteni, de még mindig itt bájcseverészünk – villantotta meg eddig kékes szemeit aranyszínű tűzben.
- Segíteni? Azt hittem még ti se nagyon juttok be erre a területre – morogta Nonna, egyre inkább eluralkodtak rajta az állatövi ösztönei.
- Manitu küldött, zsenikém – lépdelt könnyeden közelebb hozzájuk. Ninazu hátrált egy lépést – Eléggé aggódott értetek, ugyan nem tudom, honnan tudta, mi tervetek van erre felé, de megtudta, hogy ez a kis korcs is itt fog mutatkozni, így elküldött hozzátok.
- És most te is korcsként követed, amit utasítanak neked? – gúnyolódott a sámán.
- Nem fűlik a fogam a gúnyos szád keresztül metszésére, de ha kell, megteszem, sámán – kapta el Gale nyakát, immár vagy tíz centi hosszú karmos kezével – Tartoztam neki ennyivel – engedett a szorításon.
- Miért félünk tőled? Úgy értem, automatikusan reagálunk, de miért? – sandított Nonna rémülten az isten felé.
- Ahogy mondtam, ösztön, boszorkány. Nem is véletlenül. Ez a behódolás jele, mint a farkasoknál, tudod, ha egy alfa el akarja venni az ételt, az alá való vicsorít, mert védekezik, de támadni nem mer, csak behódol.
- Miért hódolnék be neked? – háborodott fel a lány, de azonnal meghátrált, ahogy az isten felé lépett és határozott dobbantással megállt előtte. A dobbantásba viszont még az ég is beleremegett.
- Mert egy igazi sárkány vagyok. Ez nem csak holmi felvett alak, mint annak a szánalmas másodrangú istennek mögötted. Én vagyok a tengerek sárkánya, az egyetlen sárkány, aki emberi alakot volt képes ölteni. Mivel mi vagyunk a leghatalmasabb lények, úgy gondolom, teljesen normális, ha így reagáltok ránk.
- De ha Ninazu isten, akkor nem kéne félnie tőled – vizslatta Gale – Hacsak…
- Szerinted miért én vagyok az egyetlen, akit sárkány istennek hívnak? Legyen az felvett forma, akkor is sárkány, ha pedig az, akkor behódol és kész – pillantott az aranysárkányra gyilkosan.
- Na de… - próbálkozott valamit kinyögni a lány, de torkán akadt a szó, a próbálkozást, mintha csak félbevágták volna.
- Hagyd csak – intette le Gale – Nem tudsz ellenkezni, minden állati lény felett hatalma van, akárhogy is, de az ösztönös alázatot előhozza belőled.
- Fantasztikus! – harapta el Nonna fogai közt a megjegyzést – És most egymásnak ugranak, mint két túlfűtött gyík?
- Moderáld magad, kislány! – eresztett el egy halk kuncogást Rjudzsin – Semmi szükségem nincsen felvenni az eredeti alakomat – húzta elő a kardját, melynek duplapengéje halálos fénnyel villant meg, egyenesen Ninazura. Az aranysárkány lehajtotta a fejét, engedelmesen és mit sem félve a haláltól. Rijudzsin csak halkan felnevetett és hitetlen mosollyal az arcán csettintett a nyelvével – Mi az? Meg sem próbálsz harcolni?
„Semmi értelme, sokkal jobban járok, ha meghalok. Már évezredek óta kínoznak ebben a senyvedt testben, elég megalázó. De ha már választanom kell, hogyan halok meg, legalább így a jelenlegi fajom királya által tehetem.”
- Szóval visszanyered a becsületedet? Aranyos gondolat – ragadta meg a sárkány szarvát Vatacumi, majd egyetlen mozdulattal lenyeste a fejét. Az állati test összeroskadt, ezután köddé vált. A tengerek sárkánya még mindig fél kezében tartotta a levágott fejet, ami mellesleg akkora volt, mint fele önmaga – Ezzel bevégezte – porlasztotta el a fejet.
- Kissé kegyetlen vagy, nem igaz? – mosolygott rá Zombie.
- Nem érdemelte meg a méltó kivégzést, egy igazi harcos a végsőkig küzd.
- Nálatok, szamurájoknál legalább is ez a mérce – bólintott elismerően a sámán.
- Ikina! – vágott közbe Rjudzsin – Most erre nem igazán van időtök, ha jól tudom. Úgyhogy ha lehet, igyekezzünk a központba, mielőtt a két grácia visszatérne.
- Te is velünk tartasz? – kérdezte Nonna idegesen. A gondolatra a hátán is felállt a szőr.
- Megígértem Manitunak, hogy segítek és beszámolok mindenről. Úgyhogy, ha szeretnél élni, kislány, akkor behódolsz és elfogadod a tényt, hogy jelenleg én vagyok a királyod – mosolygott félszegen a japán istenség.
- Meg egy nagy frászt! – fordult el dühödten a boszorkány – Amíg így beszélsz velem, nem vagyok hajlandó semmire.
- Furcsa lány vagy – lepődött meg a sárkánykirály – Aranyos, de furcsa… Emlékeztetsz engem valakire… - merengett egy pillanatig.
- Most már tényleg menjünk, Nonna, kérlek! Ne most játszunk sértett kisgyereket. Tudod, Rjudzsin nem szokott hozzá a barátságos hangnemhez, mivel elég ritka még az istenek közt is, nem akarnak a közelében lenni. De ettől eltekintve nagyon kedves is a maga arrogáns módján – ragadta karon a lányt Zombie és elindult vele a kikövezett úton.
- Hallak ám – vetett feléjük gyilkos pillantást a mögöttük sétáló isten.
- Annál jobb – vigyorodott el Gale.
- Semmit se változtál, ugyanolyan szemtelen vagy, mint mindig is – vigyorgott Vatacumi is – Talán emiatt vagytok nekem ennyire szimpatikusak.
- Azért belénk ne ess! – forgatta világító szemeit a lány. Rjudzsin mellette termett és másik oldalán átkarolta. A hátán is felállt a szőr, de igyekezett visszafogni a fújó hangot, ami ösztönösen tört volna elő a torkából.
- Miért ne? – nézett a szemébe pajkosan az isten. A lány arcán pír jelent meg, és már semmit se értett. „Ezen az istenen lehetetlen kiigazodni”
„Ugye? Az egyik pillanatban még levágná a fejed, a következőben már csókolgatna. Talán azért van, mert egy harcos sárkány és még isten is. Ez a három tulajdonság elég vad személyiséget szül, de hidd el Ikinának, tényleg kedves, ha látja benned a jót és a merészséget. Valószínű benned túlzottan is felfedezte” – lihegett Rhune miközben nevetéshez hasonló hangot hallatott.
- Ha lehet, ne most flörtölj – perdítette másik oldalára Zombie a lányt, így az elszabadult a sárkánytól.
- Ó értem én – tette fel megadón kezét az isten – Magadnak akarod, ugye? – suttogta Gale fülébe úgy, hogy csak ő hallja meg.
- Nem! – húzódott el a férfi enyhén rózsaszínre vált arccal – Nem erről van szó – tiltakozott hevesen.
- Miről nincsen szó? – bámult a két férfira gyanakodón összevont szemöldökkel Nonna.
- Semmiről – pirult el mind a két férfi.
„Kanos pasik… Csak a szokásos, tudod” - ügetett a boszorkány mellé Rhune.
„Bele se merek gondolni” – fagyott a mosoly a szájára.
- Szóval – köszörülte meg a torkát Zombie – Körülbelül szerinted mennyi innen a központjuk? – pillantott Rjudzsinra.
- Sárkány háton fél óra talán – mosolyodott el az isten – De ugyan miért segítenék ezzel? – kuncogott.
- Mivel „tartozol ennyivel?” – húzta gúnyos mosolyra a száját Zombie. Most az isten arcán fagyott meg a mosoly.
- A fenébe is – mordult fel pár másodpercnyi némaság után.
- Úgy látom, van még, aki sakkban tud tartani – nevette ki Nonna.
- Cicamica – mosolyodott el lágyan a sárkányisten és egy lépéssel közelített a lány felé. Nonna megint összerezzent és kezdett kikészülni attól a kedves mosolytól. Annyira felidegesedett, hogy tudtán kívül macska alakot vett fel. A kis feketeség felállt szőrrel fújtatott az előtte magasodó istenre.
„Miért pont macska?” – szimatolta a cicát Rhune.
- Talán ez az első állat, amit megtanult, szóval ez az alap állatövi szelleme – kuncogott Zombie és felvette a karjába Nonnát.
- Mondtam én, hogy ez így megy – vont vállat Rjudzsin – Nem én irányítom.
- Értem én, de azért a segítségednek igazán hálásak lennénk – pillantott a macskára Zombie. Az állat Nonna szemeivel mérte végig és gesztusai miatt szinte maga előtt látta a férfi a lányt.
"Én aztán nem lennék hálás, csak felingerel" - hallotta a megszokott, kellemes hangját Gale a fejében.
"De legalább cipeltetheted magad, bezzeg nekem akkorának kell lennem, hogy a marmagasságom egy asztaléval vetekszik" - morgott mellettük Rhune.
- Csak semmi durci, cica-mica! - hajolt közel a sámán karjában tartott feketeséghez Rjudzsin, akinek ettől az égbe meredezett a szőre - Segítek, de csak mert Manitu megkért - sóhajtott unottan és fél térdre ereszkedett.
.gif)
.webp)
